Egykor a győri belváros színfoltjai voltak - Eltűnőben az utcai pavilonok

Kadocsa Ferenc 30 éven át árulta a napilapokat. A bezárás híre óta rengetegen érdeklődtek nála, hívják, írnak neki, megszólítják. Az Árpád út elején lévő bódénál beszélgettünk vele. – Gyermekként ismerkedtem meg az újságárusítással, édesapám is ezzel foglalkozott, a vasútnál, a kettes postánál árulta a sajtót – emlékezett vissza Kadocsa Ferenc. – Közben iskolába jártam, sportoltam, az ETO-ban fociztam, de a család a hétvégén is ezzel foglalkozott.

– A temető melletti lengyel piacnál árultunk, például Vasárnapi Kisalföldet, Blikket, Vasárnapi Újságot – folytatta az emlékek megidézését Kadocsa Ferenc. – Akkoriban számtalan helyen volt újságospavilon a városban, így a vagongyárnál, az Ifjúság körútnál, az Árpád út végén. Mára talán csak egy maradt belőlük, a Szabolcska utcában, a többit eladták, bérbe adták, mást árulnak bennük. Engem a cég eleinte ide-oda helyezett, aztán harminc éve vettem át a belvárosi két pavilont. 

Újságárus: - Régen délelőtt elfogyott

Szóba került, hogy a fénykorban, a kétezres évek elején nagyon sok lapot el lehetett adni, kérdésemre mondott egy számot: Nemzeti Sportból naponta vagy ötszázat. Ennek a töredéke maradt, ahogy fogalmazott: a digitális kor megölte a nyomtatott újságokat. Régen sokszor már dél­előtt elfogyott egy-egy napilap. A Kisalföld mindig nagyon keresett volt, hiszen mindenki ebből értesült a helyi hírekről. Lapunkból a hétfői és a pénteki szám évtizedek óta a legkeresettebb, előbbit főleg a hétvégi sportesemények miatt, utóbbit a műsorújság-melléklete miatt veszik, vették. 

Napi programpont volt 

– Fél ötkor keltem, ötkor már jöttek az első vásárlók, reggel nyolcig és délután négy körül volt a csúcspont. Igyekeztem sokoldalú lenni, üdítőt, jég­krémet, dohányárut is lehetett nálam kapni – mutatta be az üzletét. – Imádom a társaságot, az embereket, mindenkivel igyekeztem jóban lenni, sokukhoz kerültem közel, megismertem az életüket. Rengeteg törzsvásárlóm volt. Lehet, hogy egy hónapban csak egyszer jött, de tudtam, hogy mit szeretne. Sokaknak napi program volt, hogy megálltak nálam, beszélgettünk. A nyáron jött oda hozzám egy férfi, mondja, hogy húsz éve költözött ki Ausztráliába, most hazalátogatott, csupán nosztalgiából vett egy lapot. Sosem politizáltam, inkább mosolyogtam, igyekeztem mindenkivel megtalálni a közös hangot. A személyes kapcsolat megfizethetetlen, ennek az elmúlása fájdalmas – mondta szomorúan. 

Máig ez az élete 

Kitért rá, hogy most a bookazine kiadványok a népszerűek, a szépek, könyvszerűek, illetve a gyűjtőket megcélzó sorozatok. A bezárás híre kapcsán annyit mondott, hogy a Baross úti hely fenntartása már nem érte meg, az Árpád úti helyzete jobb volt, és még nem tudja, mihez kezd. Kadocsa Ferenc máig imádja az újságokat, őt főleg a sport érdekli, a barkácsolós újságok, meg persze a Kisalföld. Annyit még elmesélt, hogy három fia van. Újságot persze olvasnak, de ők már aligha viszik tovább az árusítást.