2024.04.16. 11:28
Ötven esztendeje a futballban - Húsz évig focizott, harminc éve játékvezető
Húsz évig volt labdarúgó, harminc éve már játékvezető, vagyis kereken ötven esztendeje a futball a szenvedélye Stenger Józsefnek.
Stenger József (balra) – a képen a legendás játékvezetővel, Palotai Károllyal – 2500 nagypályás mérkőzésen bíráskodott.
Az ETO-serdülőben kezdtem el focizni, majd az Elektromos és a győri DAC ificsapataiban voltam kapus
– meséli a kezdetekről a ma már 66 éves sportember. – Utóbbi klubból az ifjúsági válogatottba is meghívtak, s úgy volt, ezután komoly szerződést kapok. Sajnos ez nem történt meg, tizennyolc évesen csalódtam, s kicsit el is ment a kedvem a játéktól. Abbahagyni persze nem akartam, Győrságra, majd Koroncóra igazoltam, ahol nyolcvanhatban megnyertük a megyei első osztályú bajnokságot, s négy évig játszottam.
Rábapatonán is szép időszakot töltöttem. kétszer lehettem a csapattal bajnok, s megnyertük a Szabadföld-kupát is. Utóbbi játékos-pályafutásom talán legszebb élménye volt. Diósgyőrben, a meccs végén már huszonötezer néző előtt játszottunk döntetlent a Záhonnyal, de alacsonyabb osztályú csapatként mi nyertük meg a kupát.”
Négyéves ausztriai kitérő után a Rekard következett, majd Nyúlon fejezte be 1500 mérkőzéssel a lábában a játékos-pályafutását.
„Gyakran mentem ki ezután egykori csapatom, az Elektromos meccseire, s bizony nem mindig tetszett, ahogy a játékvezetők fújtak. Azt gondoltam, én ezt lehet, jobban is tudnám csinálni, így jelentkeztem egy tanfolyamra, amit aztán el is végeztem.”
Kezdésként pedig szinte egyből a „mély vízbe dobták” a fiatal bírót.
„A második meccsemnek megkaptam a Mosonszentmiklós–Lébény szomszédvári rangadót, háromezer nézővel. Azt mondták, ha ezt a meccset lehozom, lesz belőlem játékvezető. Sikerült, olyannyira, hogy a lébényi visszavágót – már négyezer szurkolóval – is megkaptam a következő szezonban.”
Stenger József harminc év alatt 2500 nagypályás mérkőzésen bíráskodott.
„Ötvenhárom évesen, a háromszáznyolcvanadik meccsemen búcsúztattak a megyei első osztálytól, amivel én lettem a csúcstartó. Nem gondolom, hogy szigorú játékvezető voltam, a pályafutásom során mindössze ötször állítottam ki játékost. Azért akadhat hiányérzetem, mert amikor feljebb léphettem volna az NB-s keretbe, másvalakit választottak. Ha én kaptam volna meg a bizalmat, szerintem száz élvonalbeli meccsem lenne.”
A ma már nyugdíjas autóbusz-vezető még most sem tudta lerakni a sípot.
„Bár most akad egy kis problémám, és valószínűleg ezt a szezont már ki kell hagynom, s ennyi idősen már nem akarom megváltani a világot, még nem szeretném a játékvezetést befejezni. Arról, hogy talán jól végeztem a dolgom, sokat elmond, hogy a jubileumi köszöntésről szóló, közösségi oldalon megjelent poszthoz mintegy ötszázan szóltak pozitívan hozzá, s gyakran csak úgy emlegetnek a pályákról megismert játékosok, hogy Stengi, a legenda...”
