Győri séta a holokauszt emlékére - galéria, videó

– Jó légkörben nevelkedtünk az iskolával kapcsolatban. De aztán sajnos az iskolán kívül már érezni lehetett, még a kisgyerekeknél is előfordult, hogy kiabáltak utánunk: zsidó! – mesélt iskolai éveiről Askergren Lenke, győri holokauszt túlélő, az IWalk applikációban, amelyet a győri séta során használhatunk. Sopronban is megemlékeztek a vészkorszak történetéről.

Az IWalk program a Dél-kaliforniai Egyetem (USC) Soá Alapítvány digitális oktatási programja, melyet Magyarországon a Zachor Alapítvány valósít meg. Az önálló séták az ingyenesen elérhető telefonos alkalmazás segítségével járhatók végig. Az applikáció használata során elgondolkodtató kérdések segítik a téma feldolgozását.

– Egy-egy évforduló lehetőséget biztosít számunkra, hogy közösen emlékezzünk meg a fontos eseményről – emelte ki Mesterházi Ildikó, a Zachor Alapítvány győri nagykövete, aki több sétát is vezet a városban, például végzős gimnazista diákoknak is.

A holokauszt emléknapi séta megállói

 A holokauszt idején a Szigetben jelölték ki a magyar hatóságok a gettó területét, ahol összegyűjtötték a győri és Győr környéki zsidóságot, mielőtt a barakktáborokba költöztették, majd deportálták őket. A hatezer deportált zsidóból alig pár száz jöhetett csak haza.

• Az első állomás a Híd utca, Bercsényi liget eleje volt. Ez régen a Rábca folyó medre volt, ami elválasztotta Újvárost a Szigettől, amely önálló községként fogadhatta be az 1748-ban a városból kiűzött zsidókat. 1791-ben harminc család leszerződött a terület földesurával, a győri püspökkel, aki a Kígyó utcában imaházat és temetőt épített.
• A második megálló a Kossuth Lajos utca volt. Régen jelentős kereskedelmi útvonalként szolgált. Innen jól látható a zsinagóga épülete. A kiegyezés után sok zsidó költözött a városba, és illeszkedett be az itteni életbe.
• A harmadik megálló a Zsinagóga udvara volt. A neológ közösség, akik több dologban engedtek a régi hagyományaikból, 1870-re felépítették a zsinagógát és iskolát. Az udvarban dr. Róth Emil emléktáblájánál a diákok Mesterházi Ildikó vezetésével átbeszélték az utolsó győri rabbi szerepét és az általa hirdetett cionizmust, amellyel sokak életét mentette meg. A Gyermekáldozatok emlékművénél a jogfosztó intézkedésekről és a diszkriminációról, a sárga csillag kötelező viselésének bevezetéséről beszéltek.

A következő megálló a Menház volt, ezt 1913-ban a zsidó hitközség tagjainak adományaiból építették. Menedéket nyújtott a szegény gyerekek ellátását biztosító rituális konyhának és az aggok házának.

Ezután a résztvevők a Kohn-féle Olajgyár Ipari Emlékhelyhez mentek. Régen a Kohn Adolf és társa olajgyárban repce és lenmagolajat készítettek, a tulajdonos a bevételből hozzájárult a neológ zsinagóga építéséhez is.

A nyolcadik állomás a Simor János püspök tere volt. Az 1944-ben kialakított gettó főtere, a barakktáborokba hurcolt győri és Győr környéki zsidóság összegyűjtésének helyszíne volt. A Szigetben rövid idő alatt az eredetileg 1200 lakosú városrészben 6000 zsidót zsúfoltak össze.

A következő helyszín a volt katolikus leányiskola és zárda volt. Egy emléktábla jelöli az épület oldalán, hogy 1944. június 6-án hajnalban hol kellett gyülekeznie a gettóba kényszerítetteknek. Csak annyi holmit vihettek magukkal, amiket elbírtak. Innen gyalog haladtak át a Gyárvárosi barakktáborba.

Az utolsó megálló a szigeti Izraelita temető volt. Itt található a sírkövek mellett a mártíremlékmű, ami tartalmazza a győri áldozatok neveit összegyűjtő könyvet is. A győri izraelita közösség több mint 80 százaléka veszett oda a vészkorszakban. Megmaradt társaik emelték tiszteletükre az 1947-ben deportált emlékművet.