2024.03.27. 15:24
Az alkoholfogyasztás kronológiája - Újabb nagy sikerű előadás a Soproni Nyugdíjasegyetemen
Újabb nagy sikerű előadással folytatódott a Soproni Nyugdíjasegyetem ingyenes rendezvénysorozata, ahol dr. Tóth Imre, a Lámfalussy-kar egyetemi docense, a Soproni Múzeum igazgatója, az alkohol kultúrtörténetéről beszélt, rávilágítva az ókortól egészen a XX. század közepéig betöltött szerepére.
- Az ivásnak geográfiailag két típusa van. Az egyik észak-európára jellemző, a germán népek ivási szokásai voltak, ami azt jelenti, hogy az emberek nem ittak rendszeresen, de ha igen, túlfogyasztottak. Ezzel szemben a mediterrán alkoholfogyasztási kultúrára a mindennapos italfogyasztás volt jellemző, ami kis mennyiséget, kevés alkoholfokot jelentett és általában étkezés mellé fogyasztották. Tulajdonképpen ez a két kultúra találkozott egymással Európa közepén - kezdte előadását a szakember.
Kronológia
A Homo Sapiens viszonylag korán megismerkedett az alkohollal és azóta is végigkíséri létezését. Nem mindig azonos intenzitással, de meghatározó.
Vajon miért ittak az emberek a történelemben? - tette fel a kérdést. - Az egyik oka az úgynevezett instrumentális ivás volt. Ez azt jelenti, hogy az emberek azért ittak, mert a szervezetüknek szüksége volt az energiabevitelre vagy a tápanyagra. Másik típusa a narkotikus ivás, ami már régen is azt jelentette, hogy az emberek ki akartak szakadni a valóságból, aminek lehetett vallási, rituális oka (középkorban), de állhatott mentális ok is mögötte. Az alkoholfogyasztás harmadik nagy köre pedig, hogy azért italoztak az emberek, mert kapcsolatot akartak tartani egymással vagy meg akarták könnyíteni a kapcsolatteremtést a másik emberrel
- összegezte.
- Az alkoholnak kezdetekben mágikus jelentősége is volt, átlényegültek tőle és ezt a régi népek valamilyen természetfeletti erőnek, Isteni behatásnak tulajdonították, így az ókorban bekerült a vallási rítusok közé. A vallási világból azonban viszonylag gyorsan kikerült a hétköznapokba, hiszen az emberek rájöttek arra, hogy ez az ital nem rossz.
- A középkori ember alapvetően felemás viszonyban állt az alkoholfogyasztással és annak előállításával. Az akkori vallásos gondolkodás nem tiltotta, de nem is támogatta fogyasztását, inkább csak megtűrte. Ebben a korban elsősorban sört ittak az emberek főleg azért, mert a víz minősége nagyon rossz volt, és olyan folyadékpótlási lehetőséget kerestek, ami nem betegítette meg őket - mondta.
- A XIX. században főleg a városi munkásrétegek fogyasztottak nagy mennyiségű alkoholt, mivel nem jutottak megfelelő táplálékhoz és ezt az itallal próbálták pótolni. Magnus Huss, svéd orvos pedig ebben az időben definiálta az alkoholfogyasztást betegségként és írta le a kórképét annak, amit ma alkoholizmusnak nevezünk.
A Nyugdíjasegyetem egyik oszlopos tagját, Shmillián Tamást a témával kapcsolatos véleményéről kérdeztük. Elmondta, hogy az előadás nagyon tetszett neki, rendkívül érdekes volt hallani az európai ember alkoholhoz fűződő viszonyának változásait.
