Székely Norbert sikerkapitányként távozott, miután elmaradt a legnagyobb bravúr

– Mikor döntött úgy, hogy lemond? Közvetlenül a spanyolok elleni vereség után, vagy csak később?

– Néhány héttel az olimpiai selejtezők után – kezdte a Magyar Nemzetnek adott interjújában Székely Norbert, aki korábban a soproni női kosárlabdacsapattal is eredményesen dolgozott. – Muszáj volt lehiggadni, átgondolni mindent, figyelni a tendenciákat és a reakciókat. Beszélgettem Báder Márton elnökkel, Bodnár Péter főtitkárral, a stábom tagjaival, és ami a legfontosabb, a családommal, amelynek tagjai a legközelebb állnak hozzám, és ezután döntöttem úgy, hogy lemondok.

– Mi lendítette a maradni vagy távozni közül az utóbbi felé?

– A selejtezők előtt novemberben elkezdtük a jövő évi Európa-bajnokság selejtezőit, lényegében nyeregben vagyunk, hiszen a két legnehezebbnek ígérkező meccsünket megnyertük, és úgy gondoltam, hogy ez az Eb lesz a kapitányi pályafutásom vége. Ám következtek az olimpiai selejtezők, amely miatt egyébként semmi szégyenkeznivalónk nincsen, és ez teljes érzelmi kiürüléssel járt. Ráadásként olyan kapcsolatok változtak meg, amelyek minimum a helyzetem átgondolására ösztönzött, de ennél is több, a lemondás lett a vége.

Minden csak terv volt

– Milyen kapcsolatai változtak meg kedvezőtlenül?

– Nem fogom nevesíteni és konkretizálni. Egy edzőnek felelnie kell felfelé a vezetőknek és lefelé a játékosoknak is, és ebbe egyre több disszonancia és olyan kompromisszum csúszott be, amelyeket már nagyon nem szívesen vállaltam be. Félreértés ne essék, ebben a felállásban a kompromisszumok normálisak, az élet velük együtt működik, ám nem mindegy a számuk, és az sem, hogy miben, mennyire kell megkötnöm őket.

– Annak, hogy a 2025-ös Eb-t tervezte zárásnak, ellentmond az, hogy korábban bejelentette, ha kijutunk az olimpiára, akkor utána búcsút mond a felnőtt kosárlabdának.

– Valóban, ellentmond, de csak azért, mert minden csupán terv és feltételes mód volt. Ha összejön az olimpia, alighanem tényleg utána búcsúztam volna, de azt sem tudhattuk előre, hogy az olimpiai selejtezők milyen reakciókat váltanak ki és hogyan hatnak ránk, azaz az élet több variációt rejtett magában. Egy viszont biztos: ha valaki ötvenévesen három ciklusban összesen tíz évet dolgozott szövetségi kapitányként, átgondolja a jövőjét, óhatatlanul új kihívásokat keres.

– Belefáradt?

– Éjt nappallá téve dolgoztunk. Ha valaki nem hiszi, próbáljon meg úgy élni, hogy egy évben mindent összevetve négy hónapot távol van a családjától, és mondhatom azt is, hogy próbálja meg ezt a munkát utánunk csinálni.

Az Eb már alap lett

– A szövetség el is ismerte, hogy az utóbbi huszonöt év legeredményesebb kapitánya lett, akinek a vezetésével a női válogatott a tizenhatodik helyre jött fel a világranglistán.

– Erre nagyon büszke vagyok. Szeretem látni és láttatni a vezetőkkel, a játékosokkal az utat, és olyan célokat kitűzni magunk elé, amelyek előbbre visznek minket. Nagyot léptünk előre, ehhez persze kellett a szakmaiság és kellettek a játékosok is, tudtuk, honnan hova akarunk eljutni. Világos volt a filozófia, átgondolt volt a kiválasztás, a játékstílus, és most – ez nagyon fontos! – egy perspektivikus csapatot adok át Völgyi Péternek. Amikor elkezdtük a munkát, csak Eb-selejtezőkben gondolkodtunk, most pedig ott tartunk, hogy az Európa-bajnokság már alap, és egyetlen kosáron múlt, hogy nem lehetünk ott az olimpián. Ez a válogatott négy-nyolc év múlva is versenyképes lesz a világ élvonalával, és ezt mi építettük fel, amire büszkék lehetünk.

– Így, többes számban?

– Persze. Ebben az utóbbi hét évben sok pozitívum mellett találunk néhány negatívumot is, de a stábom tagjai kivétel nélkül végig mellettem álltak, és fontos volt a szövetség vezetésének a kitartása is. Ahogy én építek, az csak hosszabb távon tud igazán eredményes lenni, kellett a türelem, hogy nyugodtan tudjak dolgozni. A játékosok túlnyomó többsége mindig nagyszerűen állt hozzá a közös munkához.

Hozzáteszem, ezt a döntést most kellett meghozni, hogy Völgyi Péternek legyen ideje alaposan felkészülni a következő kihívásokra. Nekünk annak idején két edzésünk volt, és már utaztunk is Litvániába Eb-selejtezőre, ez nem jó helyzet.

– Hogyan tovább? Vagy korai még ezt kérdezni?

– Egyáltalán nem. Bár hátra van még több egyeztetés, maradok a szövetségben, továbbra is én leszek a felelős a női szakágban az utánpótlásért. Emellett keresem az újabb célokat és kihívásokat, a hozzám hasonló versenyző típusú emberek csak így tudnak élni.