A portugálok a pokolban érezhették magukat

Fél évvel ezelőtt a MOL Tatabánya a román Konstancát fogadta az Európa Ligában, és bár Bartucz László egészen fergeteges formában védett, a Bányász kikapott. Akkor beszélgettünk a kapussal, akinek felvetettük a válogatottság kérdését is, mire kicsit szomorkásan azt válaszolta, ha hívják, készen áll, de nem igazán számol a lehetőséggel.

A meghívó aztán megérkezett (Chema Rodriguez kapitánynál is rákérdeztük a tatabányai kapusra, amikor kiderült, hogy Mikler Roland kiüli az Eb-t), és Bartucz az Európa-bajnokságon is ihletett formában védett, ám még az a teljesítmény is elmaradt attól, amit az olimpiai selejtezőben mutatott. Ha számokkal nem is igazán leírható, azért érdemes leszögezni: a mindent eldöntő meccsen 41 százalékkal védett a portugálok ellen.

“A válogatott mindennek a csúcsa, nincs sportoló, akinek nem a legnagyobb vágya, hogy ott legyen az országa válogatottjában. Az elmúlt fél évben alaposan a feje tetejére állt minden, és nincs nálam boldogabb, amiért jó teljesítménnyel tudtam segíteni a csapatot” - mondta kicsit rekedtesen a kapus, aki nem sokat aludt a portugálok legyőzését követő éjszakán.

HIGGADT KLASSZISTELJESÍTMÉNY

Bartucztól azt szoktuk meg, hogy ezer fokon égve, a kapuban kicsit megőrülve kúszik be az ellenfelek fejébe, ehhez képest a válogatottban olyan nyugodtan sorjázta a bravúrokat, hogy az ember attól tartott, elszunyókál két bravúr között.

"Chema nemcsak taktikailag rendkívül felkészült edző, de külön figyel minden apró részletre is, és azt kérte a kapusoktól, a védések után soha ne a közönséget hergeljék és ünnepeljék magukat, hanem a lehető leggyorsabban hozzák újra játékba a labdát. De ez nemcsak rám vonatkozott, hanem mindenkire, és láthatták a nézők is, mennyire tartottuk magunkat a stratégiához.”

“Ha valaki lőtt egy bravúros gólt, az sem a közönséggel ünnepeltette magát, hanem inaszakadtából rohant vissza védekezni." Azt hiszem, elmondható, hogy mindenki abszolút alávetette magát a csapat érdekeinek, rákoncentráltunk a saját feladatunkra és ennek lett az eredménye, hogy végül elértük a célunkat.”

“Én személy szerint igyekeztem folyamatosan fenntartani a fókuszt, kielemeztem a saját játékomat és tudtam, hogy mi az, amiben még előre kell lépnem ahhoz, hogy a lehető legtöbbet tudjam segíteni a csapatot."Hogy elégedett vagyok-e a saját teljesítményemmel? Nos, nem mondhatnám, mert volt még legalább 3-4 lövés, amit megfoghattam volna”– mondta az elképedt riporternek a MOL Tatabánya kapusa.

CSEREKAPUSBÓL KULCSSZEREPLŐ 

Mikler a meccs utáni interjúban maga mondta ki, hogy ez nem az ő tornája volt, de a magyar válogatott nagy szerencséjére a mindhárom meccsen csereként érkező Bartucz fergeteges formát mutatott. Rákérdeztünk, hogy cserekapusnak érzi-e magát úgy is, hogy az Eb után az olimpiai selejtezőben is kulcsszerepe volt a magyarok kiváló teljesítményében.

“A posztokért zajló rivalizálás csak addig a pontig tart, amivel jobb teljesítményre ösztönözzük a riválist, de senki nem téveszti szem elől a közös célt. Számunkra nem kérdés, hogy Roli az első számú kapus, de Chema is azt erősíti bennünk, hogy nincs hierarchia, mert lehet, hogy az nyeri meg nekünk a meccset, aki öt percet tölt a pályán, és nem az, aki ötvenötöt.”

“De nem akarok álszerénynek tűnni, mert tényleg nagyon boldog vagyok. Nyolc év után kerültem vissza a válogatottba a januári Európa-bajnokságon és bár én sejtettem, hogy így lesz, nagyon örülök, hogy a legjobbat hozta ki belőlem a lehetőség."Abban például biztos vagyok, hogy a Portugália elleni meccs, a tétjével, a hangulatával és a győzelem mikéntjével örök emlék marad számomra.”

A POKLOT HOZTA EL A MAGYAR TÁBOR

A MOL Tatabánya kapusával arról beszélgettünk, hogy a portugálok elleni győzelmet talán kevésbé a taktika, mint a magyar játékosok szíve és győzni akarása, illetve nem kis részben a tatabányai közönség hozta el. Az utolsó tíz percet állva végigüvöltő telt házas szurkolótábor hihetetlen energiákat szabadított fel a többször is rendkívül nehéz helyzetbe kerülő csapatban.

“A pokolban érezhették magukat a portugálok, az biztos! Még most is ráz a hideg, ha felidézem, milyen hangorkán volt a csarnokban. Profi sportoló vagyok már egy ideje, de nem nagyon emlékszem, hogy ilyen támogatást kaptam volna valaha is a lelátóról.”

“Talán ennek is volt köszönhető, hogy a hajrában a portugálok belehibáztak, pedig szerintem nagyon jó meccset hoztak le az utolsó tíz percig."Egy nagyon erős, kiválóan felkészített csapatot győztünk le, és bár voltak jó egyéni teljesítmények, azt gondolom, a csapatunk szíve, a győzni akarása és a közönség támogatása billentette a mi irányunkba a mérleg nyelvét.”

“A szurkolóknak hálásak vagyunk, a kiváló teljesítményt nyújtó játékosoknak szintén, de nem pusztán külső körülmények vagy véletlenek okozták, hogy a végén mi voltunk az erősebbek fejben.
Ez Chema és a stáb hatása! A fókusz, a koncentráltság és a győzelembe vetett töretlen hit nekik köszönhető”
szögezte le Bartucz.

HÁT AKKOR IRÁNY PÁRIZS

“Még nem tudtam megemészteni, aludni sem tudtam, úgy dolgozott bennem az adrenalin” - magyarázta a kapus mosolyogva. “Odáig már eljutottam, hogy felmértem, milyen nehéz csoportból harcoltuk ki az olimpiai szereplést jogát, de hogy ott leszünk a játékokon… ezt még fel kell dolgoznom.”

"Nem számolgattunk, nem tartalékoltunk a selejtezőben. A norvégokat is meg akartuk verni, de ott még nem jártunk sikerrel, ám nem azért kaptunk ki, mert úgy voltunk vele, majd a portugálok ellen javítunk. Egy klasszis ellenfél, ami ráadásul remek napot is fogott ki, legyőzött minket, és ez benne van a pakliban. Benne volt a portugálok ellen is, mert ők is a közvetlen elit tagjai, de most nekünk jött ki jobban a lépés a hajrában.”

“Hogy ez mire lehet elég Párizsban, azzal egyelőre nem foglalkozom."Az Eb-n és az olimpiai selejtezőben is láthattuk, hogy nemcsak jó meccset tudunk játszani a legjobbakkal, de le is tudjuk győzni őket."Úgy gondolom, a csapatunk kiváló elegye a rutinos és a fiatal játékosoknak, de az olimpiai mezőny annyira kiegyenlített, hogy talán már kevésbé igaz a hosszú ideje hangoztatott mondás, miszerint könnyebb a játékokon jó eredményt elérni, mint kijutni.”

Amikor felvetettük Bartucznak, hogy a férfi kézilabda-válogatott két legutóbbi olimpiai szereplése elődöntővel zárult, a kapus mosolyogva csak annyit mondott: “Kicsit előre szaladtál! Én még azt sem fogtam fel teljesen, hogy ott leszünk a játékokon. De hogy nincs előttünk lehetetlen feladat, abban csak megerősítettek az elmúlt napok.” 

(Forrás: MOL Csapat)