Erről írtunk 15 éve május 8-án - Siratja a hazai bokszvilág is a győri ökölvívót

15 éve - Siratja a hazai bokszvilág is 

Csütörtök hajnalban, magyar idő szerint két óra körül Melbourne-ben elhunyt Nagy András győri profi ökölvívó. Az Ausztráliában alig három hete profiskodó sportoló még május 1-jén, edzés közben lett rosszul. Azonnal kórházba szállították, ám állapota egyre rosszabb lett, ödéma keletkezett az agyában. Az ausztrál orvosok több napon keresztül küzdöttek életéért, kétszer is megműtötték, majd mesterséges kómában tartották. Sajnos állapota a beavatkozások után sem javult. Édesanyja, testvére és menyasszonya azonnal útnak indultak Melbourne-be. Ausztráliában szomorú hír várta őket. András szervezete hat nappal a baleset után feladta a harcot, csupán a műszerek tartották már életben. Nem maradt más számukra, mint elbúcsúzni tőle. Nagy András 23 éves volt... Éppen a születésnapján érte a baj. Halálának okairól nyilván csak a boncolás után lehet majd biztosat megtudni. András Győrben kezdett el bokszolni. Gyorsan megtanulta a sportág alapjait, nem véletlen, hogy tudására négy évvel ezelőtt a fővárosban is felfigyeltek. 
Andrásnak Győrben KériJózsefvolt a nevelőedzője. Természetesen ő is csak megdöbbenéssel tudott beszélni egykori tanítványáról . „Le vagyok sújtva, alig találom a szavakat, fiamként szerettem Andrást.Hajnalban kaptam az SMS-t a szomorú hírről és azóta sem tértem magamhoz. Bevallom, kicsit féltettem, hogy elmegy olyan messzire, de egyben örültem is mert biztos voltam benne, jó helyre, kiváló kezekbe kerül. Óriási lehetőség előtt állt, ezért is kegyetlen az élet, hogy ezt tette vele. Tíz évig dolgoztunk együtt, az egyik legjobb bunyósom volt, akivel soha semmilyen gond nem volt. Miután eligazolt tőlünk, akkor is sokszor lejött az edzőterembe. Azon gondolkodom, nem az okozta-e a tragédiát, hogy túledzette magát" -mondta szomorú hangon Őri József. 

Az ország egyik legtehetségesebbnek tartott amatőr öklözőjét a Vasas igazolta le. A rangos Bocskai-emlékversenyen kétszer is diadalmaskodott, tagja lett a válogatottnak, részt vett világbajnokságon is. Aztán valami megtört, kapcsolata megromlott a klub vezetőivel. Volt idő, amikor abba akarta hagyni az ökölvívást „Kezelhetetlennek kiáltottak ki, magamra maradtam, az év elején úgy döntöttem, be is fejezem a bokszot" -nyilatkozta korábban a Kisalföldben, ám a sportág iránti rajongása visszacsalogatta a ringbe. Győrben Dóra Jánossal bokszklubot alapított, ahol főképp gyerekeknek oktatta az ökölvívást. 

„Nem tudom megfogalmazni,amit érzek -mondta Dóra János. - Két gyermekünk van a feleségemmel András volt nekünk a harmadik. Vele együtt örültünk amikorösszejött az ausztráliai utazás. Azt gondoltam, végre egyenesbe jöhet a karrierje, dehogy bántam, hogy új edzőt kell keresnem helyette. Nem hiszem el, ami vele történt... Talán még korai róla beszélni, de szinte biztos, hogy Nagy Andrásról nevezzük majd el a klubot." 

András édesapját szinte összetörte a tragédia. „Még felfoghatatlan számomra, ami történt, nem tudok róla beszélni. Szeretnék, de nem tudok Ugye megérti? -hárította el érdeklődésünket NagyAttila. - Talán pár nap múlva, ha hazajött a család, képesek leszünk rá, de most még egy fényképet sem tudnék róla előkeresni"mondta könnyeivel küszködve az édesapa. 

Kellner Antal, aki segítette kijutni Andrást Melbourne-be, készséggel beszélt a fiatal tehetséghez fűződő kapcsolatáról: „Remek sportoló, kiváló bokszoló volt. Nagyon sokra vihette volna. Mindhárom meccsét megnyerte, de tudtam, hogy elégedetlen, ezért is próbáltam kapcsolataim révén segíteni neki. Összehoztam a Melbourne-ben élő Erdei Attilával, aki tárt karokkal fogadta Azt azért szeretném hangsúlyozni, magánemberként utazott ki, mert olyat is hallottam, hogy horvát licenccel kelt útra. Először körül akart csak nézni, belekóstolni a kinti levegőbe, s nyilván ha mindkét fél elégedett, akkor születhetett volna megállapodás. Napi kapcsolatban voltam vele, nagyon gyorsan befogadták, ami nem meglepő. Én csak fél éve ismertem, de kisugárzása, közvetlensége miatt nagyon közeli barátságba kerültünk. Hogy másképp alakult volna ha nem utazik Ausztráliába? Nem hiszem. Valószínű, a tragédia akkor sem kerülte volna el, ha itthon marad." 
Rácz Félix ,az ismert promoter felhívására Erdei Zsolt és BalzsayKároly, a Boksz Világszervezet (WBO) világbajnokai és a győri Kovács „Vipera” Attila is csatlakoztak ahhoz a kezdeményezéshez, hogy segítsenek Nagy András családjának a holttest hazaszállításához szükséges pénz előteremtésében. A bokszolók kesztyűkkel, illetve egyéb felszereléseik felajánlásával járulnak hozzá a gyűjtéshez, míg Rácz Félix menedzser egy nagyobb összeg felajánlásával segít. 

Balzsay személyesen is ismerte Nagy Andrást. „Többször edzőtáboroztunk együtt, volt alkalom, hogy kesztyűztünk is. Egyelőre felfoghatatlan, ami vele történt. Természetes, hogy a bajban segítek, bár ne kellett volna - árulta el érdeklődésünkre a világbajnok.

Telefonon sikerült Erdei Zsoltot is elérnünk, ő ezt mondta: „Nem az én korosztályom, ígynem ismertem személyesen Andrást, de tudtam, hogy egy nagy reményű ökölvívó. Természetesen hallottam az esetéről, s tegnap még abban reménykedtem, megússza és felépül. Szorítottam neki, s bíztam benne, ha bokszolni már nem is fog, de teljes életet élhet. Reggel hallottam a híreket, a halálhíre őszintén lesújtott. Huszonhárom évesen tulajdonképpen még el sem kezdte az életet. Óriási tragédia ez, ami - mivel egy másik bokszaiéval történt -különösen megfogott." 

Nagy Andrásnak a tervek szerint május 22-én lett volna Ausztráliában a bemutatkozó mérkőzése. Ezentúl azonban már csak az angyalok között húz újra kesztyűt. 

20 éve - Vita az üzletek vasárnapi nyitva tartásáról

Újra fellángolt a kereskedelemben a vasárnapvita. Most már uniós szinten követelik a munkavállalói érdekképviseletek: törvény tiltsa a vasárnapi nyitva tartást, ami pedig hazánkban egyre népszerűbb.

A kereskedelmi alkalmazottak európai szervezetei összefogtak a munkamentes vasárnap védelmében, azért, hogy az üzletek nyitva tartását e pihenőnapon határokra tekintet nélkül korlátozzák. A szövetség azért jött létre, mert a korábbi tagállamok polgárai — főleg a határtérségekben — tartanak az eltérő nyitva tartások és munkaidő-szabályozások gazdaságilag negatív hatásaitól. 

A győri Gondos Attiláné már 28 éve dolgozik a szakmában. Volt alkalmazott is, jelenleg pedig kereskedelmi vállalkozó, ezért több szempontból tudja megítélni a vasárnapkérdést. Saját kisboltját zárva tartja ekkor, hogy a család legalább hetente egy napon együtt legyen. De lehet, hogy az uniós verseny miatt egy év múlva ezt már nem teheti meg. Előfordul, hogy ő maga is a hét utolsó napján intézi a bevásárlást egy nagyáruházban, mert máskor nem jut rá ideje. Olyankor láthatja: sokan szeretnek vasárnap nézelődni a szupermarketekben.  

Szerinte középutas megoldást kell keresni, mert nemcsak a vásárlási szokások változtak meg az elmúlt évtizedben, hanem más, az életkörülményeket befolyásoló tényezők is. Sokan örülnek, hogy egyáltalán dolgozhatnak. A családcentrikusságot fontosnak tartja, de megemlítette: attól még nem biztos, hogy együtt kapcsolódhat ki a család, ha a kereskedelemben dolgozó anya vasárnap otthon lehet, elképzelhető, hogy urát gyári műszakba beosztják. Azt nehezen tudná elképzelni, hogy a nyitva tartás terén a törvény hirtelen változtatást írjon elő. Eleinte a vasárnapi vásárlás is lassan jött divatba. 

Az európai érdekképviseletek arra hivatkoznak követelésükkor, hogy a szabadidő pénzzel nem helyettesíthető. Az értelmetlen versennyel hozzák összefüggésbe a vasárnapi nyitva tartást. Hazánkban viszont nőtt a népszerűsége. Kérdés, hogy a tiltás a kereskedelmi vállalatok számára hátrányos lenne-e, vagy amit eddig hét nap alatt vettek meg az emberek, azt hat nap alatt szereznék be.  

Több országban már tilos: Ausztriában és Németországban már most is működik a rendszer, Horvátország és Szlovénia várhatóan a jövő évtől teszi kötelezővé az üzletek számára a vasárnapi zárvatartást. Szlovéniában népszavazás volt erről: a résztvevők 56 százaléka mondta, hogy megbékélne azzal, ha vasárnap nem lennének nyitva az üzletek. Csehországban és Szlovákiában piros betűs ünnepeken is lehet vásárolni. Magyarország középúton jár: a tíz munkaszüneti napon, húsvét- és pünkösdvasárnapon zárva vannak a boltok, minden más napon a kereskedő döntheti el kinyit-e. 
 

25 éve- Valétálás a selmeci hagyományok szellemében 

Ma délután a Soproni Egyetem főépülete elől indul a végzős hallgatók ballagási menete, az úgynevezett valétálás, amelynek hagyománya Selmecbányára vezethető vissza. A szó búcsúzást jelent, az esemény mégis jóval több egy „hétköznapi” ballagásnál. A selmeci akadémián a bányász-, az erdész- és a kohászhallgatók mondtak búcsút diáktársaiknak, tanáraiknak és a városnak. A hagyományok kialakulására a XVIII. századi selmeci környezet nagy hatással volt. Az akadémiára szinte minden hallgató messziről érkezett Magyarország és a Habsburg-birodalom különböző részeiről, valamint távoli országokból. A hangulatos kisváros barátságos lakói és a világhírű tanárok érzelemre és értelemre ható, ugyanakkor tiszteletet parancsoló környezetet teremtettek a diákoknak. Az akadémia új jövevényeinek nagy szükségük volt a tapasztalt, idősebb társak segítségére. A sok újban, jóban és rosszban a diákok közössége bizonyult az egyetlen biztos bázisnak. Mély gyökerű szabályaikat áthatotta az ebben az életkorban jellemző vidámság. Az ősi akadémia időközben kétszer is székhelyet változtatott, 1919-ben Sopronba költözött, majd 1959- ben befejeződött a részleges miskolci átköltözés. A diákhagyományokat azonban mindkét intézmény megőrizte. A tradíciók közül a balekavató mellett a valetálás a leggazdagabb és legszínesebb. 

A végzés felé közeledő évfolyam a negyedik év végén megválasztja a valétabizottságot és az elnököt, ők szervezik a búcsúzással kapcsolatos összes teendőt. Az első esemény a szalagavató szakestély, amit általában márciusban szerveznek. A szigorú szabályok értelmében a „pogányok” nem valétálhatnak, csak azok vehetnek részt a felvonuláson, akik elsőéves korukban letették a balekvizsgát. Sopronban idén hét szak végzősei vesznek búcsút az intézménytől. Az egyetemisták a valétafelvonuláson a szalamander mozgását utánzó „hullámzó” menetben, egymásba kapaszkodva, kezükben lámpással vonulnak, búcsúznak az alma matertől, a diákhagyományoktól és a várostól. A szalamander és az egymásba kapaszkodás a barátságot és a kényszerű elválást jelképezi. A valetálás és az azt követő bál az utolsó alkalom, amikor az összes diák önfeledten együtt szórakozhat. A kívülállók érdeklődését a látványos ceremónia kelti fel. Belülről másként fest a dolog. A lényeg nem a rituálé, hanem a segítés, az együvé tartozás kifejezése, valamint az erős érzelmi kötődés, amely egymás és az alma mater tiszteletén alapul. Az élet távolra sodorja a legjobb barátokat, ki itt, ki ott találja meg a szakmai előrelépés, a boldogulás lehetőségét. A valétálással mindenesetre az egyetemisták életében lezárul egy emlékezetes fejezet.