Veszélyhelyzetben

Szerencsére itt a jó idő, ezért a gyalogosok és a gépjárművek mellett megjelentek a biciklisták és a rolleresek is. Önmagában ezzel nincs baj, hiszen az egyik legjobb dolog kerékpárral és rollerrel közlekedni, én magam is nagyon szeretem. Az viszont már nem járja, hogy egyesek a közlekedési szabályokra fittyet hányva a járdán olyan sebességgel száguldoznak, hogy az már életveszélyes. 

Sajnos a napokban több olyan szituáció részese is voltam, amikor egy hajszálon múlt, hogy nem ütöttek el, és a szomorú az egészben, hogy hangos szitkok közepette úgy állították be, mintha én lennék a hibás. Az egyik alkalommal éppen a lámpánál szerettem volna átmenni, amikor a semmiből, a hátam mögött, hirtelen lefékezve majdnem nekem csapódott a biciklis. Megijedtem, de nem mondtam semmit, lenyeltem a mérgem, azonban a fiatalember nem volt túl vidám kedvében, így kaptam egy „kedves” megjegyzést. Egy másik napon nem sokon múlt, hogy egy rollerrel közelebbi kapcsolatba kerüljek. Ketten utaztak rajta, nem kis sebességgel jöttek felém, és az egyikük, amikor mellém értek, úgy érezte, jó buli kitenni a lábát, így pont eltalált. Majd nagyokat nevetve száguldottak tovább, én pedig teljesen lefagyva bámultam utánuk. Ezek csak az én személyes tapasztalataim, de nap mint nap találkozom hasonló helyzetekkel. Értem én, hogy mindkét jármű gyorsabb, mint a gyalogos közlekedés, azt is megértem, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nincs biciklis út és a forgalom is veszélyes. Na de kérem, akkor mindenki tartsa be a közlekedési szabályokat, és ha már mindannyiunknak a járda marad, vigyázzunk egymásra!