A mi Rossink

A magyar labdarúgó-válogatott legutóbbi mérkőzésén Litvánia ellen (is) fergeteges volt a hangulat a Puskás Arénában. Erre mondta Marco Rossi, a mieink szövetségi kapitánya: „Mutassanak nekem még egy országot, ahol egy ilyen ellenfél ellen telt házas meccset játszanak” – utalva ezzel a magyarok futballszeretetére. Ebben benne van az ő kemény munkája és annak eredményessége, amivel idegenként hatalmas tiszteletet vívott ki magának kis hazánkban. Még ha oly megfontoltan nyilatkozó személyiség is, zene lehet a füleinek, ahogy a mérkőzés egyes szakaszában (vagy szakaszaiban?) sok ezer ember élteti őt a vezeték-, illetve keresztnevének felelgetésével. Ő már a mi Rossink.

Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a szövetségi kapitány tegnap jelentette be, hogy hamarosan Magyarországon is elérhető lesz a róla készült olasz dokumentumfilm, a „Marco Rossi – un bambino al Lunapark”. Ez nagyjából ennyit tesz: „Marco Rossi – egy kisfiú a vidámparkban”. Az alkotást egy fiatal olasz rendező készítette és május vége óta látható hazája egyik fizetős csatornáján. A film a magyar válogatott 2022-es Nemzetek Ligája-menetelését kíséri végig, fókuszba helyezve az angol válogatott 4–0-ás wolverhamptoni, valamint a németek lipcsei legyőzését.

A film címadó mondata úgy tudni, akkor hangzik el Rossi szájából, amikor a Puskás Aréna közönsége győzelmi mámorban úszik és ő körbetekint a stadion lelátóin: „Úgy érzem magam, mint egy kisfiú a vidámparkban”.