Elhurcoltak emlékét őrző botlatókövet helyeztek el Sopronban - fotók

1939 és 1945 között emberek milliói tűntek el Európa városaiból, falvaiból – legtöbbször anélkül, hogy bármi nyom maradt volna utánuk. A botlatókövek ezeket a hiányzó nyomokat teszik újra láthatóvá. Gunter Demnig német szobrászművész alkotásai már 1995 óta állítanak emléket Európa több városában, a haláltáborokba elhurcolt áldozatokra emlékezve. Több ezer ilyen apró emlékhely van, ami a második világháború rémtetteire emlékeztet. A kölni művész kis betonkockára applikált réztáblába vési az elhurcoltak nevét, születésük, valamint meggyilkolásuk helyszínét és időpontját.

- Jellemzően a MAZSIKÉ, egy szervezet vagy az elhurcolt családjának túlélői rendelik meg - az elhelyezés előtt legalább egy évvel - a botlatókövet, amelyet a német szobrász elkészít. Az elhurcoltak és a meggyilkoltak utolsó ismert lakcímén, a bejárat előtt helyezzük el, így állítva emléket nekik - tudtuk meg Tárkányi Sándortól, az Elfeledett Soproniak Alapítvány kuratóriumának elnökétől. - Sopronban ez már a harmadik botlatókő, korábban a Fegyvertár utcában Pollák Miksa, rabbi és fiának Papp Károlynak már elhelyeztünk egy-egy követ - tette hozzá.

A megemlékezésen Tárkányi Sándor mellett, Farkas Ciprián, Sopron polgármestere is részt vett.

- Nem feledhetjük el, hogy a vészkorban a soproni zsidóság máig fájó sebeket szenvedett. Erre emlékezni és emlékeztetni kötelességünk. Nem feledhetjük soha az áldozatokat, akik máig hiányzó építőkövei Sopron közösségének. Kívánom, hogy a mai megemlékezés erősítse mindannyiunkban az egymás iránti szeretetet, a békesség és összetartozás érzését – osztotta meg gondolatait a polgármester.

Alt Józsuáné, született Gerstl Hermina legutolsó ismert lakhelye Sopronban a Mátyás Király utca 15-ben volt. Innen hurcolták el őt három lányával, Edittel, Gertrúddal és Jozefinnel együtt Auschwitzba, ahonnan Ő már nem tért haza.

Gaál Éva Judit, Gerstl Hermina unokája elmondta, hogy felemelő dolog ennek a kőnek az elhelyezése, hiszen végre lesz egy olyan hely, ahol emlékezhetnek szeretett nagymamájukra, akit személyesen nem ismerhettek. Az apai nagyszülőknek már korábban állítottak botlatókövet Pápán, és boldogok, hogy végre az anyai nagymamára is ily módon emlékezhetnek.