10, 20, 30 éve erről írt a Kisalföld - január 20.: robbanás Ásványrárón

10 éve – Rettenetes robbanás

Kirepített a robbanás házából egy ásványrárói férfit, akinek teste kilencvenöt százalékban összeégett a szörnyű balesetben. A lakók szerint egy gázpalack okozhatta a tüzet, amelyben a ház teteje teljesen leégett. Tűzvizsgálatot rendeltek el az eset miatt.

Az Ásványráróra érkező tűzoltók vasárnap éjszaka oltották el a lángokat, majd elkezdték lebontani a tetőt, nehogy egy izzó darab újra felszítsa a pusztító tüzet, ami tönkretette a 65 négyzetméteres, régi építésű családi házat és a hozzá tartozó melléképületet.

A szemtanúktól úgy tudjuk, a robbanás nem járt akkora hanghatással, ami felébresztette volna a környéket, elsőként azok észlelték, akik a közeli italozóban éppen egy szülinapot ünnepeltek. Ha nincsenek ott, elképzelni sem lehet, mikor kapnak riasztást a tűzoltók. – Egy tompa puffanás volt. Ezen a teraszon álltunk, ugyanitt, ahol most. Odanéztem, jöttek a szikrák a házból, aztán mély csend lett. Én hívtam fel a tűzoltókat, de nem volt egyszerű dolog, végül a száz tizenkettőt tárcsáztam – mondja a neve elhallgatását kérő szemtanú. Épp vele beszéli ki az előző éjszaka látottakat az a másik férfi, aki szintén ott volt az utcában.

– Odarohantunk, amikor a szikrákat láttuk. Én rúgtam be Pistabácsi kertkapuját, mert zárva volt. Bementünk, a lakásban idáig ért a füst – mutat a derékmagasságra az ásványrárói családapa. – Szólongattuk, néztük, van-e odabent bárki, mert látszott, hogy már jönnek a lángok. Hátulról előrefelé terjedt a tűz. Szegény Pista bácsi az udvaron feküdt, kirepítette a robbanás –meséli a férfi.

– A háztulajdonos valószínűleg sokkot kaphatott, mivel nem jajgatott a fájdalomtól, amit égési sérülései indokoltak volna. Magánál volt szerencséje. Próbáltuk szóval tartani, lehetett vele beszélni. A mentők azt kérték, hogy addig is, amíg ellátják, próbálják hűteni, de nem tudták hová bevinni. Az ő háza életveszélyes volt, és arra nem volt idő, hogy a szomszédokat felébresszük. Rohantunk vödör vízért, itt kint az utcán hűtöttük, locsoltuk, vizes pokróccal terítettük le –mesél a rémes éjszakáról.

A férfi egyedül él, de közvetlen hozzátartozói laknak Ásványrárón. A Kisalföldnek nem kívántak nyilatkozni, amikor megkerestük őket, a ház romjainak eltakarítását végezték, az elszomorító helyzetet próbálták felmérni. Ezalatt a sérültet az intenzíven ápolták, úgy tudjuk, testén csak a bokája és a talpa nem égett meg. Állapota nagyon kritikus, lapzártánkkor küzdöttek az életéért.

20 éve – Az egyetem saját nedűje

A Nyugat-Magyarországi Egyetem rektori tanácstermében tegnap első alkalommal választották ki az intézmény reprezentatív célokat szolgáló borát. A szakmai zsűriben helyet foglalt borászok mellett társadalmi zsűri is minősített. A 29 termelő bora közül a Lövér Pince-Soprin 2002-es kékfrankosa győzött.

– Ebből a borunkból hatezer üveggel palackoztunk októberben, addig hagyományos fahordóban érleltük –mondja Magyar Dezső,a pincészet egyik ügyvezetője. – Kékfrankosunk viseli a soproni borvidék jellegzetes illatvilágát, amely a csonthéjas gyümölcsökre, leginkább a cseresznyére és a meggyre emlékeztet. A pincészet számára megtisztelő a most elnyert cím és örülünk, hogy a borvidék jó híre az egyetem nemzetközi kapcsolatain keresztül külföldre is eljut –hangsúlyozza Magyar Dezső.

A hallgatói önkormányzatot Papp Zoltán negyedéves közgazdászhallgató képviselte. – Mi, fiatalok büszkék vagyunk arra, hogy az egyetemnek immár saját bora lesz – mondta érdeklődésünkre a fiatalember.

– A múlt félévben borkultúra témakörben képzést is kaptunk: a pincészetekben a kulturált borfogyasztás módjával és a bor sajátosságaival ismerkedtünk meg. Dr. Faragó Sándor rektor kifejtette: a kiválasztott, s az egyetem címkéjével ellátandó bort elsősorban hazai és külföldi vendégeiknek, partnereiknek szánják.

Az idei versenyt kísérletnek szánták, soproni és környékbeli gazdákat hívtak meg, de jövőre kiterjesztik az egész megyére. A most megrendelt ötszáz üvegen természetesen feltüntetik a termelőt is, amely bizonyára jól fogja népszerűsíteni az adott pincészetet, ezzel együtt a térség borászatát. A saját bor költsége megközelíti a 350 ezer forintot, de marketingszempontból többet ér, mint amennyibe kerül. A soproni önkormányzat fél évtizede választja ki reprezentatív célokat szolgáló borát. Tavaly több mint hatszáz palackot rendeltek a legjobbnak ítélt kékfrankosból nyolcszázezer forintért.

A Tercia Kft. arculaterősítő szándékból ennél is többet, évente 2-3 ezer üveg vörös-, s mintegy másfél ezer fehérbort címkéztet. Kereskedelmi egységeikben fogyasztásra is, ajándékozásra is felhasználják. Többek között a Kisalföld Volán is évek óta saját borral ajándékozza meg üzleti partnereit. A Pro Kultúra öt-hat éve készíttet ötven-ötven palack saját címkéjű, díszdobozos bort karácsonyra. A költségek megközelítik a százezer forintot.

30 éve –Felújítás előtt a Rába-part?

Környezetvédők meg ne ijedjenek, természetvédők föl ne horkanjanak: elöregedett Győrött, a Rába partján harminc éve telepített nemesnyáras. A régi korcsolyapályától fölfelé, a 85-ös és az 1-es fő közlekedési utak közös bevezető szakaszának a folyó fölött átívelő hídja által kettéosztott területről van szó.

Tegnap a győri városháza tanácstermében Cserhalmi József önkormányzati képviselő ismertette az általa előterjesztett és a közgyűlés 57/1993-as, a zöldterületek rekonstrukciójára vonatkozó határozatában elfogadott elképzeléseket. Az előterjesztés lényegi megállapítása, hogy bár „a város mindig sokat költött fásításra, az egységes szemlélet hiányában az eredmény mindennapos viták, újságcikkek” tárgyát képezi.

Cserhalmi József hivatkozik egy 1985-ös felmérésre a Belváros és Révfalu faállományáról, amelyben „meghatározták a sorfák fajtáját, korát, egészségi állapotát”, és mindezt kataszteri térképen is rögzítették. Hasonlóra van szükség a város egész területén, s így végül „meg lehetne határozni a kialakítandó utcafásítás szerkezetét”. Mindehhez „mindenekelőtt határozott, szakmailag jól képzett, gyakorlattal rendelkező szakemberekre van szükség. Olyanokra, akik meg tudják védeni álláspontjukat, de ha kell, felelősséget is tudnak vállalni döntéseikért." Cserhalmi József ezért párbeszédet kezdeményezett a Kisalföldi Erdőgazdasággal.

A tegnapi megbeszélésen a Kefag részéről megjelent Csontos István főmérnök, a győri erdészettől pedig Limp Tibor igazgató. Az önkormányzat és a sajtó képviselőit együttműködési készségükről biztosították. Limp Tibor a szóban forgó Rába-parti – az erdészet kezelésében álló –nyárasról elmondta, hogy az már régen vágásra érett: éppen a városra való tekintettel, zaj- és levegőtisztaság-védelmi megfontolásokból nem vágták ki eddig.

Cserhalmi József képviselő a város nevében kérte az erdészet véleményét, hogy ha a nyáras felújítását előnevelt, konténeres kemény típusú fákkal kívánják megoldani, számíthatnak-e az erdészet együttműködésére? A válasz igen volt, azzal a megjegyzéssel, hogy egy-egy konténeres kis fa ma legalább ezer forintba kerül... A városgondnokság részéről jelen lévő Kopácsi János itt megjegyezte, hogy a megyeszékhelynek a zöldterületek fenntartására mindösszesen 25 millió forint áll rendelkezésre, ez éppen hogy a műszaki minimumra elég. Cserhalmi Józsefnek azonban tudomása volt egy évi 300 ezer forintos keret elkülönítési lehetőségéről erre a célra... A telepítendő faanyagot a város olcsóbban is be tudná szerezni, az erdészetnek csak a munkálatok elvégzését kellene vállalnia.

A jelen lévő szakemberek nem látták különösebb akadályát a megvalósításnak, sőt, mielőbbi döntést kértek, mert a telepítések idei megkezdéséhez a megtisztítandó területet legkésőbb március végéig le kell termelni. A tárgyalások ennél a pontnál maradtak félbe, az erdészet várja a város ajánlatkérését. Szt. Zoltán városigazgató, aki éppen a költségvetés számadataival volt elfoglalva, a Kisalföld kérdésére megerősítette: az említett célra a városnak rendelkezésre áll körülbelül évi 300 ezer forintja.